A halradar használata:

A halradart sokan félreértelmezik és szinte kizárólag csak a halakat keresik a radar képernyőjén, elsiklanak a lényeges, a horgászat eredményességét döntően befolyásoló jelenségek felett. A halradar, nevével ellentétben szerintem nem a halak megkeresését szolgálja. Sokkal fontosabb a mederfenék pontos feltérképezése, az aljzat keménységének kivizsgálása, törések, akadók, haltartó helyek megkeresése.

A szonár technológia hanghullámokkal működik. A rendszer a szonár segítségével behatárolja a különböző felszíneket, a vízfeneket, annak összetételét, illetve a jelátalakító alatti közvetlen mélységet. A jelátalakító hanghullám jelet küld és a távolságot a hanghullám kibocsátása és egy adott tárgyról való visszaverődése között eltelt idő segítségével számítja ki. A visszavert jel által pedig értelmezi a helyet, méretet és a tárgy összetételét.

A szonár működése:

Leegyszerűsítve, a halradar nem más, mint egy hangosbeszélő, egy mikrofon és egy stopperóra kombinációja. Minden halradar “tudja”, hogy a hang, terjedési sebessége a vízben 4800 láb, azaz 1440 méter másodpercenként. A fej elküldi a hangjelet, majd megméri azt az időt, amennyi idő alatt az visszaverődik, majd ezt az időt átalakítja távolsággá. Ezután a beépített komputer rendszerezi a beérkezett információkat és megjeleníti azokat a képernyőn. A halradar feje ultrahanghullámokat bocsát le a fenék felé a vízen keresztül, melyek visszaverődve az útjukba eső tárgyakról, -pl. halakról- visszajutnak ugyanabba a radarfejbe. Egy ultrahang jel kb.1800 láb, azaz 540 m/s sebességgel halad. A halradar méri azt az időt, amennyi alatt egy jel eljut a visszaverődési pontig, és vissza a fejbe. Így már meg tudja állapítani a megtett út hosszát, azaz a víz mélységét. Az elnyelődött, illetve visszavert jelek mennyisége pedig meghatározza a vizsgált terület anyagának sűrűségét.

Mit látunk a képernyőn?:

Az utóbbi időkben nagy szerepet kapott a halradarok halmegjelenítő képességének vezérmotívuma, az úgynevezett íj-, vagy sarló alak. De mi is ez tulajdonképpen? Képzelje el, ahogy lehorgonyzott csónakjában üldögél a bekapcsolt halradar előtt. Képzeletben maga előtt látja a jeladó lefelé széttartó kúpját, ahogy letapogatja a feneket. Ekkor megjelenik egy hal a kúp szélénél, és belép a nyaláb csóvájába. Feltételezett vízfelszíntől mért mélysége, mondjuk legyen 4 méter, ám ekkor a kúp oldalának ferdesége miatt, a csónaktól mért távolsága még 4,5 méter. A hal beúszik a sugárnyaláb közepébe, tehát közvetlenül a csónak alá. Ekkor mind a mélysége, mind a csónaktól mért távolsága 4 méter. De miközben szép lassan elhagyja szonárunk látómezejét, kilépési távolsága már ismét 4,5 méter lesz az előbb említett ferdeség miatt, miközben halunk magassága és hossza nem változott.. Az 1/4 másodpercenként érkező hullámok tökéletesen észlelik ezt, így a mért két érték eltéréséből számított kép megadja a hal “számított” sarló formáját. Minél nagyobb egy radar látószöge, annál tovább tart a hal “átvonulása”, és annál pontatlanabb a mért érték. Ez az érték ráadásul tovább romlik, ha célpontunk fel-le mozog (halról lévén szó, ez meglehetősen természetes viselkedés).

Fajtái:

-Lefelé látó (ez az elterjedtebb)

-Oldalra látó