A paduc a pontyfélék családjának tagja. Folyóvizeink egyik leggyakoribb előfordulású lakója. Megfelelő etetéssel nagyobb rajokat huzamosabb ideig is horgászhelyünk közelében tarthatunk. Télen is táplálkozik, ezért a néhány fokosra hűlt vízben is eredményesen horgászható.

Leírása:

Teste hosszú, előre nyúló, húsos, lekerekített orrban kezdődik. Szája jellegzetesen alsóállású. Mindkét ajka erős, porcos felépítésű, egyenes vonalú, mintha egyetlen vésőcsapással alakították volna ki; az ajkak szoros élben zárodnak. Szájnyílása testéhez képest meglehetősen kicsiny. Törzse nyúlánk, vaskos, hátvonala kevéssé domborodó. Színe a háton sötétzöld vagy barnás zöld, oldalai lefelé fokozatosan világosodnak, alább ezüstösen csillogók. Orra kékesszürke, ajkai rózsaszínűek. Hátúszója kékesszürke, a többi úszója vöröses árnyalatú. Fecskefark alakú farok úszója szürke szegélyű, s alsó ága kissé hosszabb, mint a felső. Úszói erőteljesek. Igen fürge, jól úszó halfaj. Közepes nagyságú szemével jól lát, s a szaglásérzékelése is meglehetősen kifejlett.

Növekedése:

Lassú növekedésű. Ritkán nõ meg 1 kg-nál nagyobbra, az átlagfogások inkább a 300-600 g-os példányok.

Szaporodása:

Ivarérettség 2-4 éves korában éri el. Ívása –rendszerint április végén, május elején – nagy csoportokba verődve a kisebb mellékfolyókban húzódik, ahol a sekélyesebb kavicsos vagy homokos mederben játszódik le násza, mindig a sodrásban, sohasem a szélvizekben. A nőstény testtömeg- kilógrammonként 50 ezer-100 ezer ragadós ikrát rak.

Tartózkodási helye:

Folyóvízi halfaj, ritkán téved folyóvízzel összeköttetésben lévő mellékág vagy öbölálló vizében. Tavasszal, nyáron leginkább a surranó vizű, kavicsos, homokos, nem túl mély folyószakaszon érzi jól magát. Csapatokba verődve tartózkodik a nagyobb folyó sóderzátonyain. A paduc bandázása különösen az ívási időszak közeledtével figyelhető meg. Ilyenkor a nagyobb folyókból a betorkolló kisebb vizek megszokott ívó helyeire vándorolnak. Nyár végén, ősszel a sebes és lassúbb folyás határán, a kissé mélyebb vizekben találhatjuk, míg az ősz vége felé és télen a folyó csendesebb, mélyebb részén tartózkodik.

Táplálkozása:

A paduc egyaránt elfogyasztja az apró állati eredetű táplálékot és a köveken, valamint a vízi építményeken megtelepedett algabevonatott; utóbbit kissé oldalra fordulva, kemény ajkaival csipegeti le. Innen ered, hogy a sekélyebb, áttetsző vízben gyakran látható, amint fel-felvillan egy-egy legelésző paduc ezüstös oldala. Télen is táplálkozik.