A márna horgászatára legeredményesebb évszak a nyárutó, és az ősz. legjobban a délutáni és alkonyati órákban kap vagy éjszaka első felében. Borult időben a napszak kevésbé jelentős. Alkalmazható módszer: a csúszó- és a végólmos fenekezés, a görgető horgászat, valamint, az úsztatás. A módszerek alkalmazhatóságának a part és mederviszonyok, a folyó sebessége és mélysége szabhat határt. Horgászatunk bármelyik módszerrel akkor lesz eredményes, ha kellő helyismerettel rendelkezünk az adott vízen, és esetleges eredménytelenségünkbe nem nyugszunk bele, hanem hely és esetleg módszerváltoztatással keressük tovább a halat.

Csúszó ólmos fenekezés:

Sebes sodrású folyószakaszokban használatos horgászmódszer. Válasszunk 2,50-3 m-es botot, biztonságos fékrendszerű közepes peremorsót, legalább 100 m hosszú, jó minőségű 0.30-0,40 mm-es zsineget, az erős sodrásnak megfelelő tömegű, kanál alakú felhátú csúszó ólmot és 1-4 számú hosszú szárú horgot. A horgot közvetlenül a főzsinórra kössük, az ólom ütközőjéül szelepgumit vagy egyéb, lágy, csúsztatható rögzítő elemet használjunk. Ólmunk a horogtól 200-300 mm-re legyen; további horgok felkötése szükségtelen, és csak zavarokat okozhat horgászásunk, különösen pedig a megakasztott márna fárasztása közben.

Végólmos fenekezés:

E módszer mély, burványló vízben, akadályos terepen horgászunk. A bot, az orsó a zsinór és a horog azonos a csúszó ólmos fenekezéshez használttal. Akár a csúszó, akár pedig a végólmos fenekező módszerhez folyamodunk, felcsalizott készségünkkel a folyás iránt kissé lefelé bevetünk a kívánt távolságba, megvárjuk az ólom fenékre érését, majd felvesszük a szükséges kontaktust. Horgászhatunk letett, kitámasztott bottal, de kézben tartott felszereléssel gyorsabban reagálhatunk a márna gyors kapására.

Görgető horgászat:

Lényegében szintén fenekező módszer, pontosabban szüntelenül kereső fenekezés. Csak akadálymentes, homokos, kavicsos vagy anyagos fenékviszonyok mellett nyílik rá lehetőség, sekélyebb, mélyebb vízben egyforma eséllyel.

A sodrás irányában, kissé fölfele dobjunk, a márna vélt tartózkodási helyétől valamivel beljebb. Az ólom fenékre érését követően vegyük fel a kontaktust felcsalizott horgunkkal. A horog a sodrás és a szükséges laza, szakaszos visszatartás következtében kissé ívelt pályán görög, bukdácsol a fenék egyenetlenségein. Ha a terep lehetővé teszi, feltétlenül görgetve fenekezzünk, így horgászatunk eredményesebb lesz.

Úsztatás:

Igen élvezetes, látványos és eredményes márnázó módszer. E módszerrel közepes sodrású, homokos, kavicsos, köves mederfenéken horgászhatunk eredményesen, a parttól 10-15 m távolságig, 2-3 m vízmélységig. Az úszó rögzítő elemét alkotó műanyag csövecskén átvezetjük a zsinórt, s erre közvetlenül kötjük a horgot. Vékonyra lapított ólomlemezünket szoros göngyöléssel osztatlanul szereljük, s a horgot mintegy 350-400 mm –re erősítsük fel. Az úszóra szerelt drótdarabkát bedugjuk ellendarabjába, a zsinórra húzott műanyag csőbe, s végül 350-400 mm-rel túlméretezve állítjuk be az eresztéket.

A módszer: a folyással szemben, kissé fölfelé, kellő távolságba dobunk, megvárjuk az úszó beállását, s amint lehet, haladásában szakaszos visszatartással késleltetjük. A megfelelő nagyságú és kellően kisúlyozott úszót jól visszatarthatjuk anélkül, hogy az ólmot, horgot a víz sodra felnyomná. A haladásában lelásított, furcsán bukdácsoló csali jobban felkelti a táplálék után kutató márna figyelmét, mint a sodrással, azonos sebességgel tovagörgő más uszadék, táplálék stb. Ez a módszer természetesen csak nappali horgászásra alkalmas.

A márna haltartó szákban nehezen viseli el a rabságot, ezért célszerűbb felkantározva, még inkább a bognártüskéjénél jó erősen megkötve, hosszú zsinegen visszaengedni a vízbe.

Tilalmi időszak: május 3.- június 15.

Legkisebb fogható méret: 40 cm