Sajnos eljött az az időszak, amikor szinte lehetetlen a horgászat, a tavak befagytak, a nappali -10°C-ban és szélviharban pedig nem éppen kellemes a lékhorgászat. Ez az idő felelevenített bennem egy kedves emléket. Tavaly nyáron a családommal Bulgáriába, a Fekete-tenger mellé mentünk nyaralni. Természetesen nem indultam el horgászbot nélkül, de a kevés hely miatt csak a 160-as, 25 grammos pergető botom, valamint a 260-as spiccbotom került a csomagtartóba. A hosszú és fárasztó út után egyből a partot vettük célba, de mivel már sötétedett, csak a strandot kerestük meg. Másnap reggel nagy izgalommal fogtam hozzá az első sikeres tengeri horgászatomhoz. A strandtól százötven-kétszáz méterre, egy sziklás részen választottam horgászhelyet.

A gyűrűk közé fonott zsinór került, pár éve Görögországban már bizonyította, hogy őt nem eszi a sós víz (akkor még csak pergettem, de 1-2 beszakított twisteren kívül nem sok akció volt…). Nagyhurkos szereléket kötöttem, a rövidebb szárra egy 30 grammos körteólom került, a hosszabbra pedig egy 10es hosszúszárú horog. Feltűztem 5 szem csontit, majd bedobtam. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez így nem lesz jó, délig csak egy kapás volt, a kis ajakoshal nehezen gyűrte rá magát a horogra.

Ebéd után változtattam egy kicsit a szerkón, a hosszabb szárra a csomótól 1-2 centire egy kicsi forgót kötöttem, erre 20 centi 16os monofil, a végére pedig egy 16os horog került, 2 szem csontival. Most a strandtól 30-40 méterre ültem le, ez a szálláshoz is közelebb volt, és az előző helytől sem nagyon különbözött. Ez már jónak bizonyult, beindultak a kapások, egymás után szedtem az apró ajakoshalakat, gébeket, valamint nyálkáshalakat.

A kapások nagy része a parttól 10-15 méterre jött, jól jelezte őket a lágy spicc. A következő napon is ezen a helyen próbálkoztam, viszont a harmadik napon ellátogattam az anyukámék által felfedezett, kb. 1 kilóméterre lévő kikötő melletti kőruganyra. Itt 5-6 méter körüli mélységű, kristálytiszta víz fogadott. A hatalmas kövek szinte függőlegesen haladtak a homokos, egyenletes fenékig. Mellettük ajakoshalak kergetőztek, medúzák úszkáltak.

Nem is vártam sokáig, csobbant a felszerelés, és már szedtem is a szebbnél szebb ajakoshalakat a szikla tövéről.

Egy kicsit bentebb dobva, heves kapás után egy gyönyörű, de veszélyes halacskát, mérges pókhalat fogtam.

A sügérszerű szája miatt az alsó állkapcsát fogtam meg, mint később kiderült, ez nem is volt rossz ötlet. A szakirodalom szerint a hátán található tüskék mérgezőek, akár le is béníthatják az ember kezét, rövidebb időre.  Némi gyönyörködés és fotózás után természetesen őt is visszaengedtem. Erről a horgászhelyről láttam meg a következő helyszínt, egy folyócska félsós vizű, pár száz méterre található torkolatát. Délután ezt a helyet vettem célba, a spiccbottal felszerelkezve. Itt többnyire a gébek uralták a pályát, de fogtam sprotnit, ajakoshalakat, valamint egy gyönyörű márnácskát is.

Másnap reggel is ezt a helyet vettem célba, de már a pergetőt is vittem. Ezt rablózni szereltem fel, egy kis sprotni került a 4es süllőző horogra. Nemsokára nagy meglepetés ért, egy naphalat fogtam a félsós vízből! Mosolyogva engedtem vissza, de ma már bánom, hogy nem készítettem róla képet. A rablózóra egy mozdítás sem volt egész délelőtt, a spiccen pedig már csak a gébek jöttek. Hamar meguntam, ezért délután ismét a kikötőnél, illetve a mellette lévő sekélyebb, sziklás részen folytattam a horgászatot.

Próbálkoztam csontival mártogatva, nagyszerű érzés, mikor látom, hogy a halak 5 méter mélyen célba veszik a csontit, és a következő pillanatban már érzem is az ütést, és a fejrázást! A méretükhöz képest jól küzdöttek, élmény volt a „fárasztásuk”.  Egyik nap éjszaka is próbálkoztam, de csak egy gyenge kapásom volt, az apállyal együtt a halak is dobótávon túlra húzódtak vissza. Az indulás előtti napon ott fejeztem be a horgászatot ahol elkezdtem, egy kicsit messzebb a strandtól. Az utolsó kapás egy ajakoshalé volt, kicsit nagyobb volt mint az eddigi társai.

Kora délutánig horgászhattam, sajnos egyszer minden jónak vége van. A délután a pakolással telt, másnap kora reggel indultunk is hazafele. A tizenpár’ órás út után fáradtan, de elégedetten aludtam el, a tengerben horgásztam, ráadásul halat is fogtam!

Sikeres 2012-es szezont kívánok mindenkinek!